A motoros fodrászlány

A fodrászom külföldre költözött. Ott talált munkát, jóval magasabb fizetésért. Sajnálom, hogy elment, de maximálisan megértem a döntését. Így nem volt mit tennem, keresnem kellett egy másik fodrászt, aki levágja a hajamat. Mivel senki mást nem ismertem a szakmában, az interneten megkerestem az otthonomhoz legközelebb eső szalont, ahová tudok menni.

Amint beléptem, egy nagyon szimpatikus fiatal hölgy fogadott, aki kedvesen köszöntött, majd egyből székébe invitált. Nagyon magával ragadó volt a hangja és a mosolya.

Mielőtt el tudtam volna mondani, hogy milyen frizurát szeretnék, egyből apróbb letolással kezdte a párbeszédet, mondván, hogy mennyire ápolatlan a hajam, mintha sose lett volna megfésülve. Gyorsan mondtam mentegetőzve, hogy az csak a bukósisaktól van, lévén szinte mindenhova motorral járok.

Nehezen tudom szavakkal leírni, hogy mennyire kivirult az arca az örömtől. Az ollót kezéből letéve egyből lelkesen mesélni kezdte, hogy ő a közelmúltban kapott rá a motorozásra, valamint elsőszámú terve, hogy a közeljövőben beszerezzen egy kétkerekű járgányt, illetve hozzáillő ruházatot. Elég sokat beszéltünk közös szenvedélyünkről, amikor megkért, hogy ajánljak neki egy üzletet, ahol a megfelelő motoros ruházatot.

beszerezhetné. Én a Shoxot mondtam, hiszen évek óta minden létező ruhát és felszerelést náluk szerzek be, hiszen jó áron, széles választékban mindent megtalálok bármit, amire motorozás közben csak szükségem lehet.

Ahogy telt az idő megérkezett a következő vendége, aki időpontot kérve előre bejelentkezett, így át kellett adnom a helyemet. A legjobb az egészben az, hogy úgy elbeszélgettük az időt, hogy a hajamhoz hozzá se nyúlt.

Habár nem tudtam meg, hogy ez a lány miként vágja a hajat, valami azt súgja, megtaláltam a következő fodrászomat.