Fodrász után bukósisak?

A nők életében azok az igazán jó napok, amikor van idejük és pénzük egy kicsit magukkal is törődni. Ha már van gyerek, akkor azért nehézkés összehozni egy-egy ilyen napot, ha pedig még nincs gyerek, de egy mindig pörgős, folyton úton levő nőről van szó, akkor azért van ennek általában akadálya. Vannak azok a szerencsés helyzetben lévő nők, akiknek csak azzal kell törődniük, hogy mindig hibátlan legyen a megjelenésük, de ők vannak kisebbségben, szóval ne érezzük magunkat kellemetlenül amiatt, ha néha kócosan, nem a legjobb ábrázattal visszük a gyereket az óvodába, vagy éppen egy kis súlyfelesleg feljön ránk a folyton rohanásban lévő, egészségtelen táplálkozás miatt.

Szerintetek hogy néz ki egy tökéletes nap? Egy olyan nap, amikor semmi mással nem kell törődnötök, csak magatokkal? Én biztosan a fél napot fitnessel, a másik felét pedig wellnessel tölteném. A reggeli órákban elmennék edzőterembe, sőt jó idő esetén futnék legalább két Margit-sziget kört a futópályán. Miután lezuhanyoztam és újból viszonylag emberi formát vagyok képes ölteni, elindulnék a kedvenc szépségszalonomba, ahol teljes körű tatarozáson esnék át. Kezdeném a kozmetikussal, aki nem csak a szőrtelenítés és az arckezelés fájdalmaiban részesítene, hanem kapnék tőle egy jól megérdemelt masszázst is, melytől a bőröm újból friss és fiatalosan rugalmas lesz. Ezt követően a már jól lenőtt lakkozástól szabadulnék meg mind a kezemen, mind pedig a lábamon lévő körmeimen, egy jó pedikűr-, és manikűrszolgáltatás keretein belül. Ha ezzel is végeztem, akkor átülnék a fodrász székébe, ahol a töredezett és már kissé lenőtt hajamból gyönyörű hajkoronát varázsolnának. Ezt szoktam élvezni a legjobban, mert semmi kellemetlenséggel, semmi fájdalommal nem jár, és mindig igen impozáns a végeredmény. A gyönyörűen beszárított hajammal kilépnék a szépségszalonból, esetleg még elmennék vásárolni is, hogy megjutalmazzam magam a kitartó szenvedésekért, és utána pedig összecsődíteném a barátokat és elmennénk egy jó buliba vagy koncertre. Körülbelül így tudom elképzelni a tökéletes napot.

Ez eddigi életem során egyszer már majdnem összejött, leszámítva azt a néhány apróságot, ami miatt inkább egy horrorfilmből szabadult zombinak tűntem, mint sem egy szépségszalonból kilépő dívának. Miután befejezték rajtam a mesteremberek az átalakítást, a következőképpen festettem: a szőrtelenítés következtében itt-ott még gyanta maradványok voltak fellelhetőek a testemen, ami az arcomra is kiterjedt, de arról elterelték a figyelmet az arckezelés okozta hatalmas piros, duzzadt foltok. A körmeim katasztrofális színekben pompáztak, szerencsére még egyárnyalatnyit sem passzoltak az akkor éppen rajtam lévő szetthez. Jöhet a kérdés: miért azt a színt választottam? Nagyon egyszerű a válasz: mert a szalon mesterséges fényénél egészen jónak tűnt. Ennél a pontnál határoztam el, hogy a következő tökéletes napomat egy szemésznél indítom. A hajam volt az egyetlen, amibe nem lehetett belekötni, egészen csinos volt a fazon és a szín is, így hát ebből merített bátorságomnak köszönhetően elindultam vásárolni. Mivel megéheztem, beugrottam egy gyorsétterembe, a kedvenc fagyis, sültkrumplis fogásomat elfogyasztani, melynek fele a barna nadrágomon landolt, így hát még egy nagymosást is be kellett iktatnom a vásárlás és az ebéd között. Amikor már két órája céltalanul bolyongtam az egyik plázában (illetve célom az éppen volt, csak az elképzelésemnek megfelelő ruhadarabok nem sétáltak velem szembe egyik üzletben sem), elkezdtem érezni, hogy az aznapi lefutott tíz kilométer és másfél óra edzőtermi kínzás nem is volt a legjobb ötlet így az esti buli előtt, úgyhogy fogtam magam és átmentem volt barátomhoz, hogy egy kicsit lepihenjek nála még az indulás előtt.

Igazán kedves dicséreteket kaptam tőle, leginkább a hajamra (és egészen pontosan másra nem is) és nagylelkűen felajánlotta, hogy elkísér az esti buliba, ráadásul motorral fogunk menni, mert nagyon kellemes az idő, és az majd hajnalban hazafelé nagyon jól fog jönni, ha nem akarunk éjszakai járatra várni. Egy percig nem merült fel bennem az, hogy abban a pillanatban az egyetlen jó dolgot rajtam, azaz a hajamat ezáltal veszélynek tenném ki.

Belementem hát gyorsan a könnyed esti motorozás gondolatába, és a volt párom örömmel hozta oda az új bukósisakomat, amit még a hónapokkal azelőtti névnapomra kaptam volna, csak nem talált hozzám leginkább passzolót. De ez a bukósisak valami álomszép volt.  Nagyon örültem neki, így gyorsan fel is kaptam a fejemre és már el is indultunk a buliba. Ott leszálltam a motorról és eloldalaztam a ruhatárba leadni a bukósisakokat, amíg a volt kedvesem leparkolt a motorral. Amikor beadtam a bukósisakokat, elszaladtam mosdóba, és ott a tükörnél vettem észre, hogy most már az az egyetlen jó dolog, a gyönyörűen megcsinált hajam is a múlté, ugyanis a bukósisaknak köszönhetően olyan kócos lettem, mint egy boszorkány. Próbáltam menteni a menthetőt, és helyrehozni a hátrányosságaimat, de már annyira mínuszos voltam, hogy ami mozdulat éppen nem fizikailag fájt, az az agyamban okozott hatalmas károkat.

Egész este morcos voltam, nem volt kedvem sem táncolni semmihez. Néha akkor elmosolyodtam, amikor az új bukósisakomra gondoltam, de aztán ez is kevés volt már a jókedvhez, egyszerűen csak haza akartam érni. Remélem nektek ennél már jobb tökéletes napotok is sikeredett.